Elyse Jane

Bemutatkozás

Sziasztok!

Talán öt éve foglalkozom az írással, mindezt hobbiból és élvezetből kezdtem el. Három éve nyitottam meg életem első honlapját, amely még a mindenkilapja.hu-n történt meg. Egy éve pedig elkezdtem tevékenykedni a blogspoton, írói tapasztalatok szerzése reményében. Pszichológusnak készülök, bár az egyetemválasztás még arrébb van, mégis egy háromgyermekes boldog családban képzelem jövőmet, miután kiadtam egy könyvet.

Édesapámtól örökölhettem az olvasás utáni vágyam nagy részét, hisz ő gyerekkorától kezdve bújta a könyveket. Erre nevelte egyetlen lányát, ki a Henrietta nevet kapta. Gyermekkoromban kezdett el buzdítani az olvasásra, nagy könyvespolcából ajánlgatott nekem köteteket; nagy részben horror-, és thrillertrilógiákat. Ideje nem sok volt, így felolvasni nem tudott nekem. Majd, miután sikeresen elsajátítottam az olvasás készségét, kezembe vettem első könyvemet, ami kimerült egy Erich Kästner olvasmányban, ami nem más volt, mint a Két Lotti. Ezt édesanyámmal olvastam el; ő is imádta akkoriban. Én ugyan kinőttem mára ezekből, mégis szép emlékekkel tudok visszanézni első olvasmányaimra. 

Fruzsihoz hasonlóan a testvéreim és köztem óriási korkülönbség van. Legidősebb testvéremmel tizenkettő, fiatalabbal pedig nyolc, így hát hamar „fel kellett nőnöm”, hogy szót értsek velük. Könnyen megértetem magam a testvéreimhez hasonló felnőttekkel, de ha kell, szívesen játszadozom kisgyermekekkel, ha pedig korombeliekkel vagyok, kimutatom az igazi, őrült énemet.

Bár nem én leszek a legidősebb a blogon – minden bizonnyal én leszek a legfiatalabb –, szívemen viselem majd a sorsát, megpróbálok kijönni az idősebb olvasókkal. Hamarosan töltöm a tizennégyet, ehhez mérve nehéz hónapokat hagyok a hátam mögött. Meg kellett küzdenem a heteken, hónapokon át tartó kedvetlenséggel, szomorúsággal, és a tudattal, hogy talán a családom hamarosan szétesik. Az elmúlt hetekben viszont elhagytam ezt az érzést, és mindennek a pozitív oldalát fogom nézni.

Sajnos nekem kevés lehetőségem nyílt pályázatokon részt venni, városunkban sajnos nem tartják annyira az írás hagyományát. Két, számomra különleges díjjal viszont eldicsekednék:

• Hatodikos koromban különdíjas lettem a városunkban megrendezett Így írok én… nevezetű pályázaton
• Ebben az évben pedig harmadik helyezést értem el az iskolánkban megrendezett Kazinczy versenyen, amelyen egy ismert, és egy látatlan szöveget kellett felolvasnunk, a lehető legszebben

Pályázati díjaim ennyiben kimerülnek, de nyitott vagyok még több lehetőségre, amelyekkel ebben az évben élni fogok, hogy még több díjat zsebeljek be novelláimmal, verseimmel, és történeteimmel.