Ditta

Bemutatkozás

Hey guys!

Pályafutásomat nem itt és nem is most kezdem. Megtörtént már cirka 5 éve. Kezdetben csak a papír és a toll volt a barátom, csak később adtam blogolásra a fejem. Több műfajban is kipróbáltam magam, Fruzsival közös projektünk is volt, így az avatott szemnek nem vagyok ismeretlen.  Na, nem kell megijedni, ha mégis, ez nem marad így sokáig. Legalábbis merem remélni.

Kacérkodtam az újságírással, távolról még mindig azt teszem. Ki tudja, talán egyszer még visszatérek Kolozsi Ildi szárnyai alá, aki anno sok reményt fűzött hozzám.   Az életem közbeszólt, részben családi unszolásra kezdtem el olyan szakmát tanulni, amire elviekben baromi nagy a szükség, gyakorlatilag majdhogynem telített a munkaerőpiac, szóval szépen megszívtam. De vallom, hogy sosincs késő. Egy év múlva logisztikus lesz belőlem, és igazából ennyi. Nincsenek messzemenő terveim. Annyi a biztos, hogy továbbra is tanulni akarok, hogy mit, az még elég képlékeny.

Hmm.. Igazodva a többiekhez, ejtek pár szót a családról is. Igen, van. Nekem is. Olyan, amilyen. Édesanyám igazi könyvmoly. Nem szabad vele könyvesboltba menni, mert egyrészt nagybevásárlást tart, másrészt annyi munkát ad az eladóknak, amennyit alap esetben egy hét alatt sem dolgoznának. Viccet félretéve, én nem örököltem a könyvek szeretetét. Sőt, kezdetben (vigyázat szentségtörés) valóságos kínzásnak éltem meg, ha olvasnom kellett. Aztán jött a pálfordulás. Manapság úgy kell kiimádkozni a könyveket a kezemből. Ezt, a kezdeti nem akarást, most kamatostól kapom vissza. Kisöcsém harmadikos kisiskolás és régi önmagam köszön vissza a jellemében, mert meglepő módon ő sem szeret olvasni. Amilyen nagy macera volt velem 10-12 évvel ezelőtt, most azt élem át vele.

Mindig is koravén személynek gondoltam magam, bár bohókás jellemem gyakorta minősít 16 éves csitrinek. Azt hiszem, én vagyok a szerkesztőgárda legidősebb tagja (javítsatok ki, ha tévedek), ami először is megdöbbentett, nemhogy még második olvasatra. De garantálom, hogy nem fog visszatartani attól, hogy írogassak, boncolgassak vagy kritizáljak.

Nincs túl sok referenciám ilyen téren. Két éve fiókba dolgozom, amolyan ’majd előveszem és kidolgozom’ elven. Az ötletek megvannak, egyetlen blogom publikus, de nem, nem fogom megmutatni, legalábbis addig biztosan, míg át nem írtam az egészet. Tehát blogot nem mutatok nektek egyelőre, de elmondhatom, hogy 

• uniós pályázatra is készítettem már fiktív önéletrajzot, motivációs levéllel, vettem részt sajtótájékoztatón, illetve megjelent interjúk, cikkek is vannak mögöttem. 
• Részt vettem a 2012-es SÉTA (Sajtó és tanulás) tanfolyamon, majd ezután bekerültem a SÉTA-táborba, ahol szerkesztőségi munka után külön díjazták a cikkemet. 
• Jelentkeztem a TV2 Akadémia újságíró szakára, sikeres felvételi után pedig úgy döntöttem, elvetem ezt az ötletet egyelőre. Tudom, hogy ez hatalmas ellentmondás, nem fejtem ki, miért döntöttem így, minden esetre biztosítottak, hogy várnak vissza.

Kezdetnek ennyit belőlem, talán a későbbiekben lesznek még személyes vonatkozású cikkek, írások a blogon, addig pedig bárki megtalál e-mailben.