Bernadette

Bemutatkozás

Sziasztok!

Ebben a hónapban volt két éve, hogy megnyílt a legelső blogom. Az írással már korábban is foglalkoztam, hisz már negyedikes korom óta vittek ilyen-olyan versenyekre. Abban az időben szerettem ezt csinálni, és szerencsére volt is olyan tanárom, aki bevezetett ebbe a világba. Legelőször ötödikes koromban vettem részt olimpiászon, és mivel a tanárnő, akit azóta is tisztelek, és minden hálám az övé, hogy megmutatta nekem ezt a világot is, észrevette, hogy van tehetségem az íráshoz, különböző versenyekre nevezett be, ahol a hangsúly csakis a fogalmazáson volt. Talán ő volt az egyetlen, aki komolyan vette a munkáját, és tényleg látszott rajta, hogy szereti azt, amit csinál. A sok munkának végül meglett a gyümölcse. Örömmel mondhatom el azt, hogy rá egy évre a második helyet tudhattam magaménak az egyik fogalmazásversenyen, ahol a sulinkat egyedül én képviseltem ezen a téren. Ezt követte még sok más verseny, ám komolyabb helyezést csak nyolcadikban értem még el, ugyanis sikerült eljutnom az országos olimpiászra.

Édesanyám volt az, akit komolyan érdekeltek a könyvek. Amikor akadt egy kis szabadideje, szinte mindig olvasott. Kisiskolás korunkban apuval együtt felolvastak nekünk, mi pedig, ha kíváncsiak voltunk, hogy mi történik a továbbiakban, nekik pedig nem volt idejük folytatni az olvasást, kénytelenek voltunk saját magunk megnézni, elolvasni az adott könyvet. Bár a kötelezőkkel sosem voltam jó barát, muszáj volt elolvasni őket. Így leltem rá a mai napig kedvencnek mondható Pál utcai fiúkra. A könyv végén még sírtam is. Azóta nekem kialakult ezen a téren az ízlésem, és mostanság inkább azt olvasom, ami szeretek, és senki sem tud rávenni arra, hogy elolvassak egy olyat, amit nem.

És akkor, hogy egy kicsit a magánéletembe is nyerjetek betekintést. Van egy öcsém, aki két évvel kisebb nálam. Sokszor összekapunk, és mostanság nálunk már természetes dolognak számít az, ha nem telik egy úgy nap, hogy ne veszekednénk. Ettől függetlenül, nagyon szeretem őt, és bár sokaknak ez kicsit meglepő, neki elmondhatok akármit, mert tudom, hogy nem mondaná vissza senkinek. A koromhoz képest, mindig nagyobbnak néztek, bár nem tudom, hogy ez minek tudható be. Nem egyszer szóvá tették, én meg csak mosolyogva válaszoltam, hogy igen, tényleg csak ennyi idős vagyok. Néha vannak olyan beszólásaim, hogy a barátaim csak néznek, és nem tudják eldönteni, hogy most ki beszélt belőlem. Mindig megpróbálom reálisan látni a dolgokat. Kétszer is meggondolom, hogy mit teszek, mielőtt megtenném. Viszont, vannak olyan napjaim is, amikor a felhők fölött lebegek, és senki sem tudna visszahúzni a földre. Ilyenkor tudják, hogy békén kell hagyjanak engem, pont, mint mikor bal lábbal kelek fel.

Fruzsihoz hasonlóan, én is ebben az évben lépem át a tizenegyedik iskolaév kapuját. Néha még saját magam is nehezen hiszem el, hogy ennyire eltelt az idő. Természetesen a terveim között szerepel az egyetem is, még hozzá nem is akármelyik. Orvos szeretnék lenni, annak ellenére, hogy rengeteget kell tanulni, hogy híres, elismert, jó orvos legyél. Sokan próbálnak lebeszélni róla, és ez minden bizonnyal az irigységről árulkodik, de én mégsem adom fel, mert akkor elégtételt szerzek az ellenségeimnek (igen, azok is vannak nekem :D). Az írást nem szeretném abbahagyni, és addig szerintem nem is fogom, ameddig legalább az egyik könyvem nem fog a könyvespolcokon pihenni.

Nálunk sajnos nincsenek pályázatok, amik magyar nyelven lennének, ezért nem is tudok felmutatni ilyen típusú eredményeket, viszont most, hogy ne maradjon üres ez a mező se, elmondanám, hogy milyen helyezéseket is értem el pontosabban az általam említett versenyeken:

• hatodikos koromban képviseltem a sulinkat az egyik fogalmazás versenyen, ahol meg volt adva a cím, mi pedig kellett egy hozzá kapcsolódó fogalmazást írjunk. Második helyezést értem el, amire még mindig büszke vagyok, hisz eléggé kemény volt az állás a többi versenyzővel szemben.
• ezután részt vettem több magyar olimpiászon is, jelentős győzelmet pedig akkor értem el, amikor továbbjutottam az országos szintre, amiért a sulink pénzzel jutalmazott minket. 

Nos, itt véget ért a felsorolás, de még nem adtam fel, hogy majd egy kicsit komolyabb versenyeken is induljak. Terveim között szerepel az Aranymosás, szóval, az biztosan felülmúlja majd az összes eddig eredményemet, ha sikerül bejutnom. 

Nagyjából ennyi lenne az én bemutatkozásom, és ha esetleg untattalak a dumáimmal, akkor sajnálom. Én már csak ilyen vagyok :D